2018.10.02 A használt kabát balladája

A használt kabát balladája

Este van és az aszfalt
kevélyen fénylik három magányos
lámpa apró fénypontjára.
Igen! Itt mi mind kérünk, így
itt mindennek meg van az ára.

Hajnal. Szunnyad a piac, az
árus szeme már kincseket
álmodik. Fáradt a táj!
Kapsz reggeltől mindent, életet,
lelket, szerelmet, végtelen határt.

Eljön a reggel,
ébredeznek az árusok, portékájuk
lassan nyikorog az ősz rideg kezén-
Az egyik megúnt kabátot kínál,
dér és zúzmara virít. Szegény!

A kabát megúnt és kínált és
itt van a pontos, hol helyét
nem leli,
koordináta nincs, sors nem jutott
neki.

És a reggel csak büszkét hevít,
nyitva a piac, igyál, igyál, egyél,
keresd, mit portékád megér-
cserélj, vedd el, akard,
nyereség az asztalon, az idő lemér…

Az árus kínálja megúnt kabátját,
asztalra teszi, hideg kőre,
de jön valaki, koccintanak.
Pénzről, házról, autóról,
az életről folynak a híg szavak.

Délutánra a kabát jobban ismeri a bút,
egyedűl van és magányos,
Ő egy egyszerű szövet kabát,
mit a hideg őszi szél
átbúgott, fújt, lengetett és dobált.

A kabát megúnt és kínált és
itt van pontos, hol helyét
nem leli,
koordináta nincs, sors nem jutott
neki.

És az árusok még boltolnak, adják
a portékát, a javakat és a lelkeket,
a nyugodt esti alvást, mi nem is igaz.
Kínálják, várva az árat,
hazugságról árulkodik a rövid grimasz.

Néhány üzlet megköttetik és
bízva fogják kezükben a díjat,
a lélek gyönyör-lehelletét
és bízom, van ki szerencsés,
elnyeri sorsát, más fél-igaz ígéretét.

A többi csak haza tér, portéka
fekszik lepedőn, takarón, vánkoson,
… és gyűrik kezükkel a jövőt az árusok.
Isznak a holnap derében,
álmuk erős faág, kötél és rá szép hurok.

De a kabát, megúnt, kínált
és itt van a pontos, hol helyét
nem leli,
koordináta nincs, sors nem jutott
neki.

Ám ma este új életet kezd a kabát,
kéz, nyak, derék – szeme, lába a szél-
hallása gallér- és gondolata?
Talán a dér, az ősz, a sok
sisere hang, igaz érzelmek bódulata.

És útra kel a fénylő aszfaltról,
hideg kőről, árusok szeméről,
fájó alkuról. Elhagy egy szép szemű nőt.
Útra kel, mert itt megúnt és kivetett,
szerelme tárgyához bélése adja a hőt.

Útra kel, de céltalan, eddig még
nem volt megúnt és kivetett
és itt a piacon útjába áll egy használt lakás,
mit futtában kinyit…
hm, kissé lepusztult-nevet-de tiszta a hatás!

Hisz a kabát is megúnt és kínált és
itt van a pontos, itt hol helyét
leli,
koordináta és sors jutott
neki.