2018.12.03.

2018.12.03.

Ugye a gondolat mindig hullámzik. Most minden szép, Vé régen volt feltöltve ennyi akarattal.

Annyira tele van, hogy csak röviden tud írni.

Kit érdekel a téli depresszió, a hideg, a kezdődő tömeg az utakon, az élet szép. …és aki ezt olvassa, szokjon hozzá, hogy semmi fontosat nem lehet kimondani/Vé nem fog kimondani, csak a környezetét.

Ví ma elvarázsolta. Még telefonon keresztül is tudtunk őszintén nevetni. A lényegen kívül, következőt tudom megosztani: átesett egy kis orvosi dolgon és utána felhívott, annyira meg volt ijedve, annyira meg tudtam volna ölelni. (Nos a woodoo nem működik, nem hatott)

(Vének pörög a feje, nem tudja merre van előre, évek/hónapok óta nem volt pozitív.)

És végszónak annyit, hogy Édesanyjának is meg kell köszönni néhány dolgot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük