2018.12.20. A tükör tanácsa egy magányos szerelmesnek (E-vers)

Egy tükör tanácsa a magányos szerelmesnek

Előszó:
A tükör látszólag hideg, képe tökéletes.
Nézz bele és benne magadra találsz.
Látsz emberi képet – jó, hibás, de ez a báj-
érzelmet magadban, a tükörben,
mint vadat az erdőben bír meg a vadász.

***
Nézz belém és lásd magadat, az életed!

A kritikus és a kritika egy testben,
szomorúság, baj, vélt átok az öröm helyett.
Nne! Te csak éld szabad végzeted!

Féled bennem múltad, kölyköd, jövőd!

A félelem arcodra grimaszt ragaszt-
hogy szeretnéd, hogy itt van, hogy el nem éred-
próbálod hinni, azt, hogy uralod a gerincet eltörőt-

Hát nem uralod! Üvegemen arcát táncoltató!

Ismerd a törvényt, a gyarlóságot viszi a gonosz,
mint rongyot a megvakult kutya!
Nyugodj meg, a jó látszik, mint anyaföldön a tiszta hó.
***
Nyugodj meg magadnak Kicsiny Tükörkép!
Az idő lassúnak tűnik, de barátod.
Bele nézel üvegembe és saját képedben elgondolkodva
-ahogy akarod-nézhetsz angyalra, mammonra-
elgondolkodva jó, rossz, szomorú, vagy vidám,
de a saját – vagy hazug, vagy őszinte sorsodra!
Hát nézz bele üvegembe, lásd arcodat!
Mosolyogj, döntsd el friss-e ez a kép, vagy rohadt!
***
Tudom fáj, de neked kell megtalálni a kaput!

Menj, találd meg, lépj be, rohanj! A tükör szabad, visszaadja arcod.
Nem kéri, törődj bajjal, mammonnal, nehézzel.
Légy szabad, a gyász véget ért, fújd le fejedről a hamut.