2019.01.07. BUÉK

Egy üveg ásványvíz, egy liter tej. Ezzel ért haza Vé.

Szép dolgokat tapasztalt, de érzi a bűzét. Sokan akarnak segíteni, de egyedül ő viseli a terhet.

Szép és jó gondolatokat látott meg, egy darabig kibírja nélkülük/velük.

Mit modjon? Volt egy családi összejövetel, életében nem érezte ilyen jól magát. Van valaki aki nem hívta ma fel, de új ablakot nyitott neki, van egy ember, aki azt mondja barátja (nehéz teher, de ha méltó leszek rá, had mondhassam ki, Te is a barátom vagy. Már nem tudod elrontani), van egy édes anyja, egy Faterja, akiknek nem szeretne szomorúságot okozni, így ma Vé jó útra kél.

Vé egy hasadékban van. Egyik oldalon van, amit mindig tudott, hogy nem szereti az aki a gyerekei anyja és aki megszólította őt 29 éve. A másik oldalon egy időutazás van. Mindig szerette Ví-t, soha nem tudta elfeledni. Most fél, hogy nem fog sikerülni, hogy nem tudja megmutatni Vé az arcát, amit nem sok embernek mutatott meg (talán senkinek). Neki szeretné, de fél, mert, ha szétnyitja a lelkét, attól az emberek megijednek, de érzi, Ő az aki ezt el tudja viselni, …és talán szeretni is fogja.

Vé reméli, hogy ezt nem olvassa akiről ír, így azt mondaná szíve szerint: “Kis Tésztám, neked akarok élni, fogadd el, légy szíves”.

Továbbá elbúcsúzik a volt feleségétől, kezdődik az új világ. Csak szeretetben hajlandó Vé élni, vagy semmiben, magányosan, ez az igazi Dzsakudzi.

És holnap mindenki bolondnak fogja nézni, talán az is. Hülye feje lesz, de megkezdi a kommersz életet, ez az elvárás. Végül is projekt vezető a beosztása, mindent meg tud csinálni. Csak akarni kell.

(Bár benne van, hogy a “bolondot” csak a “normálisak” sajnálják, Vé magától látja a világot.)

Most pedig irány az étkezés, mindenkinek szép Világot kíván e sorok írója, legyetek szerények, érezzétek a másik életét, ettől legyet boldogak.