2019.05.16 Végre

Végre
(a versben nincs véletlen)

Végre elég mélyre süllyedtem.
Nincs már semmi. Inni sem kell.
Csönd-rend hiánya sem zavar,
rímtől tiszta fejem-
bakancs lábon, kutya szobában.

Végre elég mélyre süllyedtem.
inni sem… és rímtelen-üres fejem.
Holt tervek hullanak mázra
és sírokra irigy irigyem
és sírjaim sem igaz helyek!

Végre elég mélyre süllyedtem.
Nem zavarja sós víz tüdőmet,
inni sem kell, sem enni, sem olvasni,
nem kell fordulni, sem tájak.
Sem sós víz, sírok, másoktól kapott vágyak-

Végre elég mélyre süllyedtem.
Még nyomorom sincs. Panaszra
nincs okom, de talán ez lehetne
Elég mélyre? Hiszen nincs talaj-
puszta víz, fohász az egekre-
***
Végre elég mélyre süllyedtem.
Újra vágyok már! (nem baj, ha fáj)
Bújjon össze, bújjon össze!
Bújjon össze két öreg bába,
élet és halál!
Egymásba fonódó sorsom
mindkettő hagyja békén, hm…
egy kis időre már!

u.i.:
(Segítek)

A gondos halál jó bábája születésednek.
Ő is szeret! Szeret!
A sorstól most jutalmat kapsz.
Tessék végrehajtanod!
Élj egy percet és érezz végzetet.

…és halálodon élet morzsolja utolsó imád,
sós vízbe bugyborog…
Barna fejekben pancsol a világ.

Mély vizek csendjében unottan nézted a végtelent
Nem tudtad mi az élet és nem is érdekelt.
Túl mélyre süllyedtél.
Tudod!
2019.05.16