2019.05.28 Céltalanság&fájdalom (Búcsú)

Céltalanság&fájdalom
Búcsú

Önzőség a szomorúság?
Aki szomorú-nem a mást,
holtat, elmenőt szenved-
de saját magát.
Itt tűnik el a tanult valóság,
nincs test, lélek. Eltűnt
minden, maga a határ!

A fájdalom is csak egy gomolygó
furcsa, sötét, villódzó massza.
Nem érezhető, mint kettévágott
test, sem halálnak, sem életnek
arca, nem méreg, nem gyönyör-
Jóságos, mint könyvekben az ördög,
bár az is egy pontra juttat,
így a hasonlat romba dől-

Bár kereszten szenvedne ez a céltalanság!
De ez a szó itt kezd élni-
Céltalan!
Közhellyé válik az önzőségben,
mit eddig tanultál, itt nem állapot,
hogy valaki hontalan.
Közhellyé válik a sivár, a sivatag,
sikító szél, szomj, forróság-
Itt a fájdalom is semmi-
Az, mit más ember tett?
Már nem is gonoszság,
ahoz magának is kellene érteni!

Egyszerűen eltűnik a tanult érték
és válik egyetlenné, tisztává
a szomorúság.
Nem kell hozzá semmi, a jóságos fájdalom
a testbe beengedi.
***
Mindenem elvesztettem,
az élet értelme az adott
és fogadott öröm-
nélküle halál és/vagy közöny-

ezek csillognak szememben és
az Istenek most igaz esélyt adok
bár ledobhatnám jó szívemet
és abból kaphatnék Tőle új alapot
2019.05.28