Imára szólító

Imára szólító

Azt hiszem megváltozott a világ.
Gyermek, felnőtt és öreg élete is változik,
nézik a változást és érzik az élet sóhaját.
– és nincs a mosónőnek ideje
kinyújtózni a halál oldalán.
***
Például nézd a gyermeket,
fejét a világháló bekötötte,
körötte idegen lények szárnya lebeg!
Egy gép takarja arcát,
mint új világban, benne él-
te csak fizeted, de nincs benne helyed.
És nem tud hallgatni – se így, se úgy-
ordítva társalog!
Nem gyermeked ez barátom,
hanem drága, kvártélyos állatod.

– és nézd meg magad,
nézd meg magadat te felnőtt!
Loholsz, mogorva vagy,
iszol és csúnyán beszélsz-
Az élet változik, loholva állsz,
sorsod más fejében régen eldőlt.
Ha van időd, gyereknek nem szenteled,
bár kívánja és nevelni kéne őt,
de hagyod henyélve fején a hálót
és hagyod kiveszni fejéből a velőt.

– és nézd a szegény öreget,
a változó világ szegénnyé tette!
A gyerek átnéz a fejek fölött,
unottan nézi a bútorokat-
tudja a kulcsot ő forgatja majd helyette.
Mindenki kesereg magányosan.
Itt pénz nélkül meghalni sem lehet.
Egyet az öreg már majd’ megevett
és senki nem vesz neki másik kenyeret!

Szomorú lett ez a vers,
szomorúvá tette az emberek arca,
hogy igényük az van, ha lehet az egészre,
de folyton és rettegve gondolnak a sarcra.
Hogy változik a világ! És az ELÉG messze távolodik.
Terv a puszta lét, az ivás, az evés,
koszos ruhában motyog a remény,
gondolatunkról életünk árulkodik.
De előttem mégis egy másik kép lebeg.
Máskor is volt változás, nehéz volt élni.
Ama kitartásnak köszönhetjük, hogy létezünk ma…
– és akkor sem segített, de erőt adott az ima.
2014.06.05