Hol van?

Hol van?

Hol van az az
eresz,
ami esőtől védi
fejünk?

Hol hagyhatjuk el
mástól védett
üres
helyünk?

Hol van,
ahol a bizalom
csak ül
magában?

Hol van a
társ a
magányos ember
agyában?

És hol van az
az eső,
amitől nem
félünk?

Hagyjuk, hogy
csepegjen,
mi cseppekből is
megélünk.

De hol van
az eső,
mire mindig
vágytunk?

Sok mindent
kérdezünk,
választ nem
találunk.

De majd az eresz
megvédi testünket,
a víz tovább
folyik-

Nem éri tiszta
bőrünket—
én sírnék,
a kutya vonyít
2013.10.10