Gondolkodom

Gondolkodom

Ég, feszít és zakatol,
nem nyugszik,
mértéket néz és nem alakot.
Lüktetve remeg, mint
víz körül a tál—
majd a kóborló elme
nyeldekelve
nyugodt börtönébe talál.

Meddig feszít, lüktet, zakatol?
Meddig működik ez ördögi gép?
Meddig tud ember lenni
aki gyönge
és bár szólítják előre, ő hátra lép?
Meddig tud motorja lenni
a megszokás és a nevelés
és meddig nem látja senki,
hogy néha keserves a nevetés?

S a hiány a szájban keserű—
valamire…, egy másra vár
szolgája valaminek, bár mindenhonnan pityereg a gyász.
Hát ki kell bírni a nehezet, a lassút.
Bírni erővel és ésszel…
bírni, bírni és hinni
és nem kell félni remegő kézzel!
2012.03.23