2013.11 Esti érzés

Esti érzés
(Attilának)
Hideg és csontos ez az éjszaka.
A lámpa fénye egy irányba virít.
Köd járja be a tájat,
nincs egy kutya sem, de
hangja bennem vonyít.

Szép lassan ült le az idő
és helyet foglalt saját helyén,
az óra még egy kicsit haladt, de
megállt örök körén.

Egy autó, talán eltévedt,
de lassan bekanyarodik-
a sofőr sem tudja az utas ki lehet,
de valahol majd kiszáll
és ez a kutya még mindig itt vonyít.

Mit látok bele az éjbe,
amikor áll és mégis rohan a táj?
Mikor még a varjú sem károg,
hideg ködben bújik el a báj?

Messze egy gyárban talán
búg valami távoli nesz,
búgó hangját imádom és ez van,
ez ahol születtem, ez nem ereszt.

Menj ki te is az utcára,
szívd be a készülő idő ízét!
Ha megérzed e förtelmes fűszert
lerajzolhatod az élet egy kicsiny részét.
2013.11