2013.09.30 Egy vers, egy érzés

Egy vers, egy érzés

Ősz van. Szeretem.
Hideg is, meleg is …
a titkok titkok és
érzelmek fekszenek
érzelmeken.

A táj békés
és felkészült-
merengve bámul
vissza a nyár.

A pusztulás lassan
elkészül,
az élet nem jöhet vissza
a zárt kapukon már.

Szépek a levelek
és szép az egész-
jó a levegő
és az érzés sem kevés

Adj tanácsot!

Mond nekem
merre kell haladnom,
merre van helyes útja a tájnak?

Csak ösztönből
menetelek,
fáj és nyöszörög
bennem a bánat.

És nagyon fáj
és nagyon nincs
iránya már-

nagyon fáj a
tudat bennem,
a tehertől
görnyed a hát-
fáj és fáj
és nagyon fáj!
-rímet erre nem mondhatok-
eltűnt a sárban a
„vissza talál”

és nincs vége-
és nincs mit mondani-
De most te mond!
Érzed-e szenvedésem?
Érzed-e, ha őszinte leszek,…akkor
eltörlöm ami voltam
és oda jutok,
ahova nem akarok-
túl messzire megyek.

Nos, nem akarom látni
a tájat,
ahol én hazug leszek,
nem akarom
…és nem akarom.
2013.09.30