2013.10.13 Amikor a múlt készülődik

Amikor a múlt készülődik
(Attilának)

Hideg és csontos ez az éjszaka.
A lámpa fénye egy irányba virít.
Köd járja át a tájat.
Nincs itt kutya, de hangja bennem vonyít.

Szép lassan ült le az idő
és helyet foglalt saját helyén,
az óra még mereng egy kicsit, de
már meg ált örök körén.

Egy autó, – talán eltévedt,
de lassan bekanyarodik,
a sofőr sem tudja ki vezet,
de valahol majdcsak kiszáll-
…és ez a kutya még mindig vonyít.

Nem tudom mit látok bele az éjbe,
amikor áll és mégis rohan a táj.
Mikor még a varjú sem károg és
hideg ködben bújik el a régi báj.

Amikor messze, talán egy gyárban
búg valami távoli nesz,
de búgó hangját imádom, ez van
ez ahol születtem, ez nem ereszt.

Menj ki te is erre az utcára és
szívd be a készülő múlt ízét!
Ha megérzed e förtelmes fűszert,
egy szál tollal leírod az élet egy igaz részét.

2013.10.16