2018.05.05. Átok (A magány kutyája)

ÁTOK
A magány kutyája

Amikor e sorokat olvasod
én már más vizeken evezek,
azt élő nem ismerheti-
…de máshol is élnek emberek.
xxx
Kutya! A küldetés véget ért.
Engedd el végre csontomat!
Nem kell már hidegnek lenni,
töltsd be hosszú, nehéz sorsodat.
xxx
Kutya! Magányom kutyája!
Mindig és jól vigyáztad
hűséges magányom.
Feleségem csak papíron voltál,
szeretőm benned álmomban sem találom.
Hát légy átkozott, olvasd újra e sorokat
mert-

Nem vagy szép, de őrizni tudsz.
Ilyen a jó kutya, nem szól, nem nevet-
Adni nem tudsz, de kapni vággyal tölti el szemedet-
mi több, a házból szó nélkül viszel el gyermeket.
Hát légy átkozott, olvasd újra e sorokat
mert-

Ha én építenék, neked rombolni kell.
Oszd meg és uralkodj!
Egy boldog család nem lehet emberi, kitartó vagy
mert tudod, ez magányom veszélyezteti.
Hát légy átkozott, olvasd újra e sorokat
mert szinte élvezed-

Kiöltél belőlem mindent, te kutya-
és már csak úgy tudlak szeretni, mint
hideg utcán, anyját a kivetett gyerek!
Állítja szegény, őt ápolnák, szeretik,
de tudja ez hazugság, haza soha nem mehet.
Hát légy átkozott, olvasd újra, meg újra-
amit adtál (vagy elvettél) más fogja viszonozni,
mikor az öreg, bolond anyókát
a zárt szobából fogják sétálni kihozni.
xxx
Kutya! A küldetés véget ért!
Engedd el száraz csontomat!
Vagy legyél szép, szerető feleség,
vagy teljesítsd be szörnyű sorsodat.
Csak egyszer mond: „néha én is hibázom”
és fátyol alatt fog kuporogni átkom.
xxx
Amikor e sorokat olvasod
én már más vizeken evezek-
…azt csak egy ismerheti.
és… máshol is laknak emberek.

2018.05.05