2018.11.26.

Vé iszonyatosan szégyenli magát.

És nem azért, mert ide régen írt. Valakit cserben hagyott és ez megbocsájthatatlan.

Sok minden történt az utolsó bejegyzés óta, végül is ez a magány dzsakudzija, amikor nincs írás, akkor van történés, itt igazán el lehet merülni.

Vegyünk új érintőfogást:

• Kapcsolat: kuka
• Lakhely: külön
• Rossz szokás: egyre kisebb mederben/még nehezen kezelhető-már kezelhető
• Pereputty: szeretjük egymást, Vé igyekszik
• Kilátások: végre már csak akarat kérdése
• Meló: pipa
• A jövő: jelenleg álom

Vé a mai naptól meghív mindenkit, tartson vele egy lelki/testi utazásra. Azt hiszem Vé elszánta magát, hogy megírja a magány dzsakudziját, …talán nem is lesz olyan rossz.

A kezdő szereplők:

• egy komplett család (darabokban).
• egy feleség (akinél gondolom más sem érezné szégyelni valónak, hogy Vé számára 29 év után még fontos és valószínűleg ez is kell legyen).
• egy gyerekkori szerelem másik tagja (mármint nem Vé), hívjuk Ví-nek
• egy rossz szokás
• az új élet elindításának átka/áldása
• sok-sok álom, érzés, vágy
• egy adott golyóbis, földrész, ország, falu, utca, ház

Szóval, támadás. Minden reggel lesz néhány mondat.

A korábbi bejegyzéseket most törölni fogom, az érintő fogás mindenkinek fontos, Vé-nek is.

A cél: Semmi? Esetleg hátha valakinek ad egy kis reményt, hogy az élet szép, Vé pedig lehetőséget ad magának, hogy végig gondoljon írásban dolgokat.

Természetesen a végére hagyva a lényeget…, írja annak a lelkében lévő golyónak, akit cserben hagyott a tegnapi napon. Ví, üzenik, ha sikerül, ez a Tiéd lesz.