2019.04.05_Folyók, remények (Bikkfa remény)

Folyók, remények
(Bikkfa remény)

Egyik ember galaxisokat kutat,
a másik az élet alapkövét.
Mások csak hordozzák sorsukat,
húst akarnak enni,
nem szeretik a növényt.
Az egyik ember mindig gondolkodik,
a másiknak rossz szava sincs,
mások csak levegőt beszélnek-
az igaz gondolat a kincs,
ami nélkül nincs értelme az egésznek-

Galaxisok, alapkövek suhannak
el az testünk, s lelkünk mellett-
és soha nem tudható hol van a fonál,
ami össze tud kötni
két, az egészben igaz embert.
A fonál el is választhat, mint a Duna.
Félni kell tőle, mert hideg.
Sok időt megért szegény,
látott jót
és vér is folyt benne elég.
De mindenki higgye el,
a Duna még mindig folyik-
remény, ha kell
zsákokban áll,
de, ha elveszik, az élet bárkit kiborít.
***
Virágot próbáltam
mesélni neked-
bár ez lehet nem sikerült.
Tudom, nem sikerült
és tudom nem érdekel, de
ne űzd el arcodról
azt a pici derűt.
-kérlek-
***
Tudod, hallottam
egy szép mondatot:
„mindig meg kell nézni a szomszéd várat”
és bár lehet egoista vagyok,
írás közben ebből a fejből
jönnek ki a gondolatok,
a téged néző sete-suta mondatok.
***
A Dunának fontos, ereje van,
kiegyensúlyozott,
biztos pont,
lemorzsolja a rossz döntéseket,
bármit szét, vagy össze goboz-
hátha nekünk is segít
a Duna.
Ereje én kell legyek,
de lágysága Te kell legyél
magad. Titkok tudójának
gyönyörű ura.
2019.04.05.