2019.12.24_Templomban

Templmban

Jó helyre tettél Te jó Isten.
Van mit nézni! Ott-
felül büszke férfiak
gondolkodón büszke feje, majd a
a Nők lassú, tiszta szeme-és
ülnek az öregek, asszonyok
szép kalapban-
Lent? Lent a gyermekek kacaja,
az a grániton pattan,
mint a gyöngy.

Szavakat hallgat, ki akarja-
itt-és szétnézhet bárki.
A falak tiszták, dombormű, csengő, szép kereszt,
hely, tudat, …ez mi nem ereszt-
a tudat és a kétség, hogy érzed-e igazát
az éneknek?
Vagy csak üvölt benned a farkas?
a bölcs a pohárba egy csepp igazat önt-
de lent a gyermekek kacaja
a grániton pattan,
mint a gyöngy.

Zuzmó köhögések zsibongó humuszán
sarjad szét-
ez a hit fátyla, súlyos bársonya, brokátja.
Látja az Isten kinek és milyen ruhára
tellett.
Lám, az imában a kamasz, a csendes
egy anyókát unottan maga elé
enged.

Pedig itt a zsibongás anyaga a hit köveit
egymáshoz ragasztja.
Így épül a zsibongón csendes, de színes
tömb.
Mosoly ott fent-
és lent a gyermekek kacaja
a grániton pattan,
mint a gyöngy.

---

Zárul a mise és vele lépnek ki
a férfiak, nők, bölcs öregek.
Az ajtó nyitva, a kisikált utcára
mind kiömlenek.
Ott gyorsan igazít magán a ruha,
hisz a hit jól kell legyen takarva.
El kell rakni, mit kaptunk
és legyen kőtömb a haragra-
és legyen forró a könny.
Legyen bent hallgatás-
de kint a gyermekek kacaja
a grániton pattan,
mint a gyöngy

2019.12.24