2012.10.20 A te kereszted fáj nekem (rev1)

A Te kereszted fáj nekem

Most élsz és régóta halsz,
elveszted magadból, mit oda adsz.
Lassan aszalod magad,
mint törvényt tudó bogyó,
magját önnön testével takaró.

Viharként méred magad, s egy szellőtől elgurulna magod!
Kedvesem! Légy gavallér, de ezt miért hagyod?
Neked is kellene egy nyugodt ágyás,
kéne ami táplál, lusta meleget ad-
Hagyd a forró napot, a hűsben pihentesd magad.

Neked is kéne egy óvó burok,
kéne a puha nyugalom.
Ha akarod, lehetnék én ez—
Vigyáznék rád, mint öreg tölgyfa
és lennék alatta erőt adó, igaz kereszt!

És tudnék húsként húsod lenni,
helyetted a földet húsommal etetni
és humusza lenni holnapodnak—
Bő, nedves ereket felkínálni,
hogy jó talajod tudd megtalálni.
***
de neked kell megtalálni helyed e talajon!
Találd meg lágy rögét, duruzsol a nyugalom.
Láss szép, kövér felleget,
mely gyökeret fakaszt,
tisztán, de élj magadnak, mielőtt magad sem maradsz.
2012.10.20