2012.10.31 Esti vallomás
ESTI VALLOMÁS Messze vagyunk egymástól, s te hiányzol nekem nagyon. Hűségem jelként viselem, terhét magamon hagyom. Körül nézek. Zaj, rozsda gépek. Tömegek indulnak a magosba, hunyorgok, építő fények— és munkába bújt emberek kuporognak- igen emberek- bár alig látni, hogy itt-ott egy érzés megremeg. Ez az én világom és nem értem e gépezetnek mi köze hozzád? …